Ajánló

Ha ez az oldal tetszett nézd meg ezt is:
www.AGrantikreknaploja.blogspot.com

Egy kis ízelítő

Kedves olvasók!

 Gondolom már várjátok a folytatást... Hát remélem is. Mint látjátok, eddig nincs valami sok a történetből, és eddig nem történt valami sok. na tehát hogy továbbra is olvassátok íme egy kis ízelítő a folytatásból:
 Juliette beleszeret Dean,Mandy bátyjába  kiről sötét titkok derülnek ki. Főhősünk a jó és a rossz között vacilál, végül vajon jól dönt?

a folytatás

                              

  Juliette arra ébredt, hogy anyja kiabál a nappaliból, pontosan nem értette, hogy mit, de azért fölkelt. Első dolga az volt, hogy megnézze hány óra van, mikor meglátta mindjárt megértette szülőének kiabálásának az okát, 15 perc és itt a suli busz! A lány fejvesztve rohangált fel- alá a házba hogy kész legyen. De nem túl sok sikerrel. A busz már a házuk elött volt mikor ő még a haját csinálta, dühösen végighúzta utoljára a haján a fésűt majd kirohant a fürdőszobából. Felkapta az iskolatáskáját és már rohant is ki a buszhoz.  Ott leült Sara mellé. A lánynak be volt fonva barna haja, és rövidgatyát viselt valami színes pólóval, hasonló, mint barátnőjének.

  - Mi van Juliette, fáradtnak és megviseltnek tűnsz…- mondta Sara miután végignézett barátnőjén.

  - Ja, igen… elaludtam…- ásította Juliette

A történet kezdete

   A Water Street 14-es szám alatt élt egy 16 éves Juliette Green nevű gazdag lány szüleivel Tom Green-nel és Olívia Green-nel. Hosszú szőke haja és smaragdzöld szeme csillogott a napfényben. Már sokan említették neki hogy milyen bájos és elbűvölő. Legjobb barátnője Sara elragadó kinézetével mindenkit levett a lábáról. Mindent megkapott, amit akart. Csodálatos életét mindenki irigyelte; talán még ő maga is. Gazdagságától eltekintve égész normális volt az élete. De egy nap minden a feje- tetejére állott. Az égész akkor kezdődött amikor…

  - Anya! Nem küldhetsz matek tanárhoz!- kiabálta Juliette anyjának, miközben a nappali egyik végéből a másikba rohanva ledobta magát a kanapéra. Juliette ránézett anyjára, látta, hogy az a parányi mosoly is eltűnt az arcáról, és mintha a kontyba tűzött hosszú barna haja is kicsit őszebb lett volna.

  - De igen, és nincs vita!- jelentette ki Mrs. Green. és leül a Juliettel szemben lévő fotelra. - Ilyen jegyekkel muszáj!

  Olívia és Juliette egy pár percig némán bámulták egymást, majd Juliette előállt egy kifogással- Kedden nem lehet, manikűröshöz megyek-mondta a lány reménykedve abban, hogy terve beválik és elhalasztja a matekórát.

  - Hamarosan itt az év vége kislányom, és ha így folytatod meg fogsz bukni-jelentette ki Mrs. Green és krémszínű köpenyéből előhúzott egy kis füzetet és letette az asztalra.

  - De anya!- kiáltotta Juliette és felkapta az asztalról és magához szorította az ellenőrzőjét.

  - Nincs me…- kezdte el a mondatát Mrs. Green, de befejezni nem tudta, mert lánya fölpattant a kanapéról és levágta a földre a tájékoztatóját s ugyanazzal a lendülettel kirohant a szobából.         

 Fölrohant az első emeletre és abban reménykedett, hogy nem fog összetalálkozni apjával, átrohant a hosszú folyósón, szobája hófehér ajtaját, habozás nélkül kinyitotta az ajtót, és beviharzott óriási szobájába és ledőlt gyönyörű világosbarna fából készült és babarózsaszín ágyneművel bevont franciaágyára, és elkezdett azon agyalni azon hogyan úszhatná meg holnapi „progjamját”. De nem járt sikerrel, mert mielőtt kezdhetett volna rajta agyalni bealudt…